Keserű, nyílt levél Mesterházy Attilának
Tisztelt Elnök elvtárs, kedves Attila!
A Magyar Szocialista Pártban folyó, immár kétéves kálváriám és vesszőfutásom, méltatlan és jogsértő meghurcoltatásom végén írok neked. Ennek egyes részleteit te is ismered, így nem érhet váratlanul a bejelentésem: a mai nappal minden szervezeti kapcsolatomat megszakítom a Magyar Szocialista Párttal.
Nem a szociáldemokrata értékeknek, nem büszkén vallott és nyíltan vállalt politikai és morális elveimnek fordítok hátat, hanem annak a budapesti polipnak, amelyben ezen elvek képviselete másodlagossá, ugyanakkor a hazugság és a cselszövés uralkodó normává vált. Akik ismernek, tudják: nem vagyok megalkuvó típus, és most sem adom fel. Változatlanul a baloldal győzelméért, a szabadság és igazságosság eszméiért fogok kiállni, de a politikai jelszavakat hazug módon maguk fölé és elé emelő fővárosi MSZP-potentátokkal, erkölcsi tévelygőkkel, önérdek-érvényesítőkkel és hatalomtechnikusokkal többé nem vállalok semmiféle közösséget.
Az MSZP budapesti szervezetében egy olyan csoport jutott meghatározó pozícióba, amely a pártot saját hitbizományának tekinti, s ennek megőrzése érdekében semmiféle morális korlátokat nem fogad el. A párt tevékenysége belterjessé és öncélúvá vált, diszfunkcionális mechanizmusok, kontraszelektív személyi döntések és elvtelen összefonódások fullasztó, pállott légköre uralkodik. Budapesten a tisztességes és jószándékú tagság és néhány, még ellenálló kerületi és fővárosi pártszemélyiség ellenében a szociáldemokrácia elveinek, társadalmi és morális küldetésének kufárjai szereztek domináns szerepet, akiknek tobzódása immár elviselhetetlen. És ne hidd, hogy csak számomra: sok értékes és érdemdús, változatlanul tenni akaró és cselekvésre képes, hiteles elvtársunk, párttagunk hagyta el vagy készül megkeseredetten elhagyni azt a pártot, amelyért korábban oly sokat tett.
A teljesítményhiányos politikai parvenük térnyerésének eredményeképpen eluralkodott az intellektuális igénytelenség. Kétségbeejtően ostoba szövegeket olvastam magukat a szervezet és a választási listák élére pozícionáló akarnokok tollából. Fantáziátlan interjúkat adnak és felkészületlenül tartanak sajtótájékoztatót. Ezeket az embereket intellektuális hiányosságaik alkalmatlanná, morális hiátusuk pedig méltatlanná teszi a politikai győzelemre. Velük nemcsak nem lehet, hanem nem is érdemes legyőzni a fideszes ellenforradalmat: aki IV. Magyar Köztársaság megteremtésében szerepet, pláne meghatározó szerepet akar vállalni, annak a hiteles, kimunkált és vállalható politikai alternatíván kívül erkölcsi alternatívát is fel kell mutatnia.
Nem lépek ki a pártból: az MSZP lépett ki belőlem. Az elmúlt két évben olyan koncepciós etikai eljárás folyt ellenem, amelyben a határozatot előre megrendelték és megfogalmazták, és az eljárás során alvilági eszközöket is alkalmaztak. Ahogyan legutóbbi kongresszusi beszédedben is fogalmaztál: az MSZP belső immunrendszere nem működik megfelelően, s ezt, a diszfunkcionális etikai mechanizmus tapasztalataival a hátam mögött, csak meg tudom erősíteni. Hogy egy jeles újságíró szövegét idézzem, „mit nékik elv és érték, megvédik az almot, bármi történjék is”.
Most Havas Szófia, a budapesti szervezet egyik fő méregkeverője, a Budapesti Központi Pártszervezet elnöke, újabb fegyelmit indított ellenem. Lelepleztem ugyanis, hogy ismét hazudott, és ismét félre akarta vezetni annak a pártszervezetnek a tagjait, amelynek ő az elnöke. Fegyelmi indítványát a Budapesti Etikai Bizottság új elnöke készséggel és alázattal befogadta, sőt, végtelen nagy igyekezetében az Alapszabály csaknem minden pontjának megsértésével is vádol. A jogász végzettségű ifjú titán nyilvánvalóan hiányzott a „jog jogellenes alkalmazása” című óráról; nekem küldött, a vendetta indulatában fogant fenyegető levelei az omerta szellemében interpretálják az Alapszabály egyes rendelkezéseit. S ezzel betelt a pohár. Az elkövetkező hetekben a www.balegyenes.info oldalon írásos dokumentumokat, a jogsértő eljárások tényeit és egyéb információkat is nyilvánosságra fogok hozni, beleértve annak a fiam-korú budapesti MSZP-potentátnak a nevét is, aki, – hogy tudjam, hol a helyem –, lezser egyszerűséggel büdösnek és mosdatlannak nevezett.
Ha a sértődöttség vagy a megbántottság vezérelne, már rég bevágtam volna magam mögött az ajtót. Engem azonban, tőlük eltérően, nem személyes szempontjaim, és, bármennyire is meglepő ez, nem is valamiféle személyes bosszúvágy vezérel. A párt belső, formális és informális lehetőségeit már kimerítettem. A tehetségtelen akarnokok, a fővárosi szocialisták szervezetét okkupáló öncélú politikai kalandorok nyilvános leleplezése nyilvánvalóan fájdalmas, de kényszeredett lépés. Most a közvélemény, mindenekelőtt az MSZP-n belüli és a baloldali közvélemény segítségét kérem ahhoz, hogy a fővárosi MSZP politikai megújulását és erkölcsi megtisztulását tovább ne lehessen elodázni. Igyekszem minden lépésemet úgy irányítani, hogy a vétkesek sarából a fővárosi MSZP tisztességes és hiteles többségére, valamint magára az országos szervezetre a legkevesebb árnyék vetüljön. A budapesti kelevény felszámolása az MSZP politikai megújítása érdekében elkerülhetetlen, s bízom vidéki elvtársaink segítő közreműködésében is. Politikai ellenfeleink ne reménykedjenek: nem támadási felületet, hanem az ellenük folytatott politikai küzdelem sikerének egyik előfeltételét kívánom megteremteni a hiteles magyar szocialista mozgalom részére.
Fél évvel ezelőtt az MSZP társadalmi-közéleti imázsának védelmében a GALAMUS internetes folyóiratban, – egy korábbi cikkel polemizálva –, ezt írtam: „Az orbáni ellenforradalommal szemben megfogalmazott européer, demokratikus, humanista és progresszív alternatívát megjelenítő politikai vetélytársnak, – értelmezésem és szándékom szerint az MSZP-nek –, nem csak relatíve kell jobbnak lennie a Fidesznél, hanem abszolút értelemben is. Vitathatatlan szakmai és kormányzati alkalmasság, demokratikus értékrend, politikai tisztánlátás, intellektuális teljesítmény, morális tisztaság, nyílt szó és födetlen arc, – azaz hitelesség.” Végül, visszautalva az eredeti cikk liberális, ám az MSZP-vel szemben kritikus szerzőjének egyik korábbi szövegére, ezzel zártam az írást: „Hogy 2014-ben legyen kire undor nélkül szavazni”.
Mostani fájdalmas és kényszerű lépésemmel is ezt a célt kívánom szolgálni. Ha sikeres lesz, akkor a megtisztult, történelmi küldetését betöltő MSZP politikai-választási sikeréhez, s szélesebb értelmében a demokratikus Magyar Köztársaság megteremtéséhez járultam hozzá. Ha viszont a méltatlanok változatlanul fenn tudják tartani MSZP-n belüli, s ebből következő közéleti funkcióikat, akkor meg úgyis mindegy.
Azok, akiket a köznyelv párton belül és kívül joggal nevez Hagyó-árváknak, véleményemmel szemben tartalmi ellenérveket, állításaimmal szemben cáfolatokat eddig sem tudtak megfogalmazni. Nem kétséges előttem, hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt be fognak vetni ellenem. Most is bírósági eljárásokkal fognak fenyegetni, mint már eddig is, rágalmazni fognak, mint már eddig is, és zsarolni is megpróbálnak, mint már korábban is; – még nagyobb szégyenére annak a pártnak, amelynek védelmében állítólag fellépnek. Engem azonban fenyegetni, megfélemlíteni nem lehet, zsarolni pedig nincs mivel.
Tisztelt Elnök elvtárs, kedves Attila!
A Magyar Szocialista Pártban barátaim, elvtársaim, küzdőtársaim vannak, nem is kevesen. Támogattak eddig is, s tudom, hogy mellettem lesznek ezután is. Sok sikert kívánok mindazoknak, – ismert és ismeretlen szövetségeseimnek –, akik a Magyar Szocialista Párt megújításáért, erkölcsi megtisztulásáért készek határozottan és keményen fellépni.
Bízva bízom, hogy te is közéjük tartozol.
Budapest, 2012. április 10.
Üdvözlettel
Lázár András
A Magyar Szocialista Párt elnökének írt fenti, nyílt levelem, valamint a következő hetekben erre a honlapra felkerülő írások és dokumentumok korlátlanul idézhetőek és ismertethetőek, de csak és kizárólag olyan összefüggésben, amelyből egyértelműen kiderül a magyar szocialista mozgalom megújulására, az MSZP megerősödésére, valamint tágabb értelemben a progresszív, demokratikus politikai erők politikai sikerére irányuló szándékom. L.A.
1. rész: Névjegyek helyett
2. rész: A szocialisták nehéz éve: 2009.
3. rész: Útban a bukás felé
4. rész: Választások és kiválasztások I.
5. rész: Választások és kiválasztások II.
6. rész: Pártfegyelmi eljárások indulnak
7. rész: Beindul az alvilági gépezet
8. rész: A gyalázat
9. rész: A gyalázat folytatódik
10. rész: Még mindig fegyelmik
Várható megjelenés: 2012. szeptember.